A HATÁRTALANUL program keretében iskolánk hetedik osztályos diákjai idén is Erdélybe látogathattak.

A hat napos utazás középpontjában Székelyföld, azon belül pedig a Sóvidék csodái álltak.
Az odaúton azért nem maradhatott ki a Kolozsvár sem. Első szállásunk épp Kolozsvár mellett, Magyarlónyán volt egy takaros panzióban. Bár az út elején az időjárás nem volt épp kedvező, a „kincses város” csodáit így is volt alkalmunk megtekinteni.
Ezután Parajdra vitt az utunk. Megtekintettük a helyi általános iskolát és a tragikus hirtelenséggel bezárt sóbányát is, sőt egészen utunk legvégéig Parajd volt kalandozásaink kiindulópontja, hiszen itt volt második szállásunk is.
Volt, hogy órákat buszoztunk innen Székelyföld különböző látnivalói felé. Hogy mennyi mindent láttunk, azt felsorolni is nehéz volna! Bejártuk Székelyföld legfontosabb emlékhelyeit és történelmi látnivalóit, régi és ma már kihalófélben lévő mesterségekkel ismerkedtünk meg és hosszú-hosszú gyalogtúrákat tettünk a csodás erdélyi tájakon. Igaz, traktor segítségével, de megmásztuk a Madarasi Hargitát, és a Székelyvarságot is meghódítottuk. Állandó túravezetőnk, Lóri bácsi pedig végig izgalmas és színes történetekkel, kiegészítésekkel járult hozzá, hogy az élmények minél maradandóbbak legyenek.
Egy valami maradt ki csupán: medvével sajnos nem találkoztunk, bár a helyiektől ezer meg egy jó tanácsot kaptunk, mi is a teendő olyankor… A hatodik napon pedig fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva indultunk végül haza. Óriási hála minden szervezőnek, és azoknak, akik ezt az ingyenes utazást lehetővé tették. Olyat adtak nekünk, amire minden bizonnyal életünk végéig szívesen emlékezünk majd.