„Ezerhétszázhárom,
nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat: 
egyszer minden száz évben talpra állunk 
kínzóink ellen…”
(Faludy György)

1956-ban a magyar nép szembeszállt a kommunizmus világhatalmával, s újra megmutatta, hogy magára hagyottan is képes a szabadság eszméjéért küzdeni. Sokan önfeláldozóan életüket adták eszméikért: voltak akik a harcban estek el, voltak, akik a forradalom utáni megtorlásokban vesztették el életüket. De mindannyian egy emberhez méltó életért, az alapvető szabadságjogokért, a demokráciáért áldozták életüket. 1956. október 23-án kezdődött a forradalom a budapesti diákok békés tüntetésével, és a fegyveres felkelők ellenállásának a felmorzsolódásával fejeződött be november 11-én. Mindössze húsz nap! Visszhangja megrengette a sztálinista diktatúra hatalmát, a világ szívébe zárta a maroknyi nép tiszta szabadságharcát.

Izgatottan készültünk gyermekeinkkel, a 6. a-sokkal együtt, mi szülők is, az október 23-i műsorra. Izgultunk, mert nemcsak az iskolában adták elő, hanem a hagyományokhoz híven a községi ünnepségen is. Az aprólékos előkészületek, a kézbe kapott szövegek és versek alapján nyilvánvaló volt, hogy tartalmas, az esemény komolyságának megfelelő előadás készül. Izgatottan vártuk, hogy a 12 éves gyermekek fel tudnak-e majd nőni a feladathoz, át tudják-e majd adni a mondanivalót. Mi, szülők segítségképpen otthon is sokat beszélgettünk velük a korabeli eseményekről, az esetlegesen az egyes családokat érintő történésekről. Ők hetekkel előtte elkezdték tanulni a szerepüket, mi pedig igyekeztünk a jelmezek és a kellékek beszerzésében, keresésében segítséget nyújtani. Előkerültek a régi bőr- és ballonkabátok, svájci sapkák, a nagypapa kalapja és siltes sapkája, kendők, fegyverek, korabeli játék és rádió. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy sikerült a kor hangulatát a színpadra varázsolni.

Nem hagyományos értelemben vett ünnepi műsort láthattunk, hanem egy igazi előadást, amelynek rendezője, a gyerekek felkészítője osztályfőnökük, Papp Katalin volt. A díszletek elkészítésében Dr. Zelnikné Malinák Erzsébet volt segítségére. Gyermekeink értve és érezve az ünnep komolyságát adták elő a darabot, mindenkinek az egyéniségéhez illő szerep jutott. A mozgalmas előadást nagyszerűen megválasztott zenei elemek, versek, jelenetek és összekötö szövegek színesítették. Ennek köszönhetően az iskola apraja-nagyja is jól tudta követni a színpadon zajló eseményeket, sokszor meghatódva, sőt az ünnepségen részt vevő gaildorfi német cserediákok is értették azt.

Kedden, a községi ünnepségen Budai István polgármester úr elgondolkodtató és megható ünnepi beszéde után következett az iskolások műsora. A gyerekek ismét hatalmas sikert arattak, könnyeket csaltak a meghatódott polgárok és a büszke szülők szemébe, akik, mint pénteken az iskolatársak, szintén felállva, tapsviharral hálálták meg a diákok műsorát. Gyermekeink csillogó szemét látva biztosak vagyunk benne, hogy ez számukra is örök emlék marad.

Köszönjük ezt az élményt, Kati néni lelkes és áldozatos munkáját, amellyel ez az ünnep nemcsak tágabb közösségünk összetartozását erősítette és fejezte ki, hanem az osztályunkét is.

Köszönjük Budai István polgármester úr nagylelkű támogatását, mert egy tanulmányi kirándulással jutalmazta gyermekeinket.

Gyermekeink vallomásai:

„Olyan jó volt a színpadról lelépve látni a meghatott arcokat, büszkén hallgatni a tapsot! Nagyon jó volt ezt előadni, élvezte az egész osztály. Most már megértettük, miért emlékezünk meg az 1956-os hősökről, akik sokat szenvedtek értünk és a szabadságért.”

„Annak örültem legjobban, hogy sikerült egy olyan megemlékezést tartanunk, hogy volt olyan elsős kisgyerek is, aki megértette és otthon az egész történetet elmesélte.”

„Kati néni és az összes gyerek nagyon komolyan vette a felkészülést, mindannyian átéreztük a feladat súlyát. Talán ezért is sikerült olyan jól az előadás, mindenki hibátlanul és átéléssel adta elő a szerepét. Büszke vagyok az osztály és Kati néni teljesítményére is.”

„Nagyon élvezetes volt csinálni ezt a műsort. Szokták mondani, hogy nem a cél a fontos, hanem az odavezető út. De itt a műsor volt a csúcspont!”

A 6.a-s szülők közössége nevében:

Sugár Szilvia, Dr. Balogh Orsolya