Fazekas Mónika osztályfőnöknek köszönhetően, nyolcadikosaink a történelmi Magyarország egyik legszebb építészeti remekével közelről is megismerkedhettek.

A Hild József, majd Ybl Miklós és végül Kauser József tervei által létrehozott, kalandos körülmények között mintegy öt évtizeden át épült. Ma az Esztergom-Budapesti főegyházmegye társszékesegyházaként ismert.
Az ország harmadik legimpozánsabb és legmagasabb épülete, csegelyes kupolájával 96 méter magas, neoreneszánsz stílusra átépített kisbazilika. 1851 és 1905 között érte el mai formáját. Északi harangtornyában a Nagyboldogasszony harang még az eredeti (3600 kilogrammos), négy kisebb haranggal. A déli toronyban lévő Szent István nagyharangot a két világháború alatt történt beolvasztották. A mait harmadszorra újraöntöttként ismerjük, és Bécsben készült (9250 kilogramm).
Az ország legbecsesebb történelmi ereklyéi közé tartozó Szent István királyunk mumifikálódott jobb kézfejét őrzik itt, amely a Magyar Szent korona mellett a történelmi Magyarország második legértékesebb kincse.
A templomtérben a 19. század legnevesebb magyar festői (Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Roskovics Ignác, Vastag György, Feszty Árpád...), szobrászai (Strobl Alajos, Pátzay Pál, Fadrusz János, Dankó József, Ferenczy Béni...), mozaikkészítő festőművészei (Lotz Károly, Senyei Károly, Than Mór, Székely Bertalan, stb.) csodálatos alkotásait csodálhatjuk meg.
Az idő rövidsége és a tömeg miatt kevés fotót készíthettünk a kirándulásról. Sajnos a közös fotóról épp az osztályfőnök, Fazekas Mónika tanárnő maradt le.
Meghívott kísérőtanár: Sinkai Márta és Péter László.