„A nevetés és a mosoly, kapuk és ajtók, melyeken át sok jó dolog be tud lopakodni egy emberbe.”

Közel 30 éves pedagógusi pályámat Budapesten a Deák Téri Általános Iskolában ( később Deák Diák Általános Iskola ) kezdtem, utána 2004-ig Zsámbékon az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Gyakorló Általános Iskolájában tanítottam, illetve szakvezető pedagógusként a jövő tanítóit segítettem a főiskolán. Legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy testközelbe hozzam, megszerettessem a pedagógus pályát a hallgatókkal, és hogy megmutassam nekik azt, amiről nem szólnak a tankönyvek: a mindennapjainkat. A gyerekek nem egyformák, ahogy a napok sem azok, amiket megélünk. Nagy odafigyeléssel, odaadással kell végeznünk munkánkat. Azt kell elérnünk, hogy szeressenek a gyerekek iskolába járni. Az iskola falai biztonságot, otthont kell, hogy jelentsenek a kis nebulóknak. Befogadó, elfogadó, megértő közösségben mindig könnyebben megy a tanulás. Ezt vallom, ebben hiszek, meggyőződésem, hogy a gyerekek csodákra képesek, ha érzik, hogy mellettük állunk. A másik fontos dolog, hogy szabad hibázni. A hibákból tanulunk.
Szeretem a vidámságot, a játékosságot, a sportot. A tanítás mellet húsz éve foglalkozom kosárlabda oktatással is.

Elérhetőségem: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.