Megérkezett a várva-várt nap, december 1-je.

Fél hétkor gyülekeztünk az iskola parkolójában. Mikor megérkezett a busz, izgatottan szálltunk fel rá, mindenki elfoglalta a helyét, már indulhattunk is.

Utaztunk, utaztunk, majd egy benzinkúti mosdóhasználat után Dia néni gumicukrot osztogatott nekünk egy-egy német szóért. Így készültünk fel a kommunikációra. A Természettudományi Múzeum közelében parkolt a buszunk. Elsétáltunk az épületig, belépés előtt Orsi néni kitöltendő lapokat osztott ki.

Bementünk. Gyönyörű freskók tárultak elénk, az egész terület szépen ki volt díszítve. Az első teremben már tengeri élőlények voltak, a másodikban óriási rákok. Hú, az utóbbiak irtózatosan nagyok voltak!!! Már siettünk is tovább a pillangókhoz.

Miután megszemléltük őket, egyszer csak csimpánzokkal és más kitömött majmokkal néztünk farkasszemet. Közben töltögettük a lapokat, amiket kaptunk. Aztán meg medvék között találtuk magunkat. Volt ott grizzlymedve és jegesmedve. Ránéztünk az óránkra és eléggé sietnünk kellett, és ekkor még csak a háromnegyedét néztük meg a felső emeletnek.

A tigrisek voltak fent az utolsók. Rohantunk le, de mire leérkeztünk, egy pillanatra megtorpantunk. Óriási dínó csontvázakat láttunk. Nem is tudom, mi lenne velünk itt este?!

Hú! Egyébként csodálatos volt!

Most következett a boltok sora. Sok apróságot vásároltunk, de ilyen bevásárló központok Magyarországon is vannak. A vásár viszont nagyon szép volt, és izgalmas, mert ugye mindent németül kellett mondani. Egészen jól boldogultunk a beszéddel. Sajnos hamar eltelt az idő, és menni kellett visszamenni a buszhoz.

Később értünk haza, mint kellett volna, de soha nem fogom elfelejteni ezt a csodálatos utat.

Köszönöm Orsi néni, Dia néni és Bea néni!

Demmiány Julcsi, 5.B.

Reggel 7-kor elindult a felső tagozat Bécsbe, busszal. Gyönyörű látvány volt a napfelkelte, és az imitt-amott deres dombok. Dia néni egy-egy német szóért gumicukrot osztogatott. Finom falatok voltak ezek. Mikor megérkeztünk Ausztriába, nagy izgalommal töltött el bennünket az, hogy ott már leesett az első hó. Végül leszálltunk a buszról és elkezdtünk sétálni a Természet Tudományi Múzeum felé. Miközben bandukoltunk bemutatta Orsi néni az Operaházat. Bementünk a múzeumba és egy kis várakozás után indultak a csapatok. A tanárok a kezünkbe adtak egy lapot melyen rajta voltak a múzeum legérdekesebb kincsei és ki kellett tölteni azokat. Sok érdekes látnivaló volt, amit lefotóztunk. A múzeum meseszép volt. Sok császkálás és botorkálás után, megannyi élménnyel mentünk vissza az előtérbe. Gyülekeztünk és a Mariahilfer Strasse utcáján, a csoportok elindultak  vásárolni. Sok boltba mentünk, összetalálkoztunk más csapatokkal. Miután mindenki megvásárolta azt, ami szíve vágya, boldogan mentünk a megbeszélt helyre a forró tea, és édesség társaságában. A következő megálló a Rathausplatzon, a nagy karácsonyi vásárnál volt. Káprázatosan szép látvány nyújtott az ahogy minden fel volt díszítve. A forró tea és a sütemények illata lepte el az utcát. Gyertyát, teát díszeket és még sok szép dolgot vettünk a vásárban. Sok nyalánksággal és szuvenírrel értünk vissza a találkozó helyére. Egy kis késéssel a busz is megérkezett. Felszálltunk és egy kis idő elteltével, mindenki elfoglalta a helyét. A busszal egyenesen indultunk haza. A gyerekzsivaj töltötte be a buszt egész úton.

György Enikő

5/B.